A dátum immáron július. Kb. egy évvel ezelőtt indultam, és egy év alatt nagyjából sehova nem jutottam. Ez elkeserítő, de úgy gondolom, nincs idő keseregni: ha kesergéssel töltöm az időt, végképp nem fogok előbbre jutni. Sokat gondolkodtam azon, hogy lehetne ezt ésszerűbben, jobban csinálni, de az igazság az, hogy nem lehet. Bármennyire nehéz elfogadni, az időt bizony rá kell szánni, bele kell fektetni. Pont.
Azonban. Az ember igyekszik folyamatosan tanulni, ha nem olyan szerencsés, hogy körbe van véve rossz példákkal, akkor maradnak a saját hibák. Igaz, ez lelassítja a tanulási folyamatot, mert egyszerre egy hibával foglalkozol, egyszerre csak egyből vonod le a tanulságot. Harmadjára futok hát neki az edzésnek, továbbra sem feladva az eredeti célkitűzést.
Amikor annak idején (14 voltam) új testnevelőtanárt kaptunk, még nem tudtam, mekkora változást fog ez jelenteni. Azonban a korábbi ugrabugrálásokkal ellentétben hirtelen egész más irányt vettek a tornaórák: az osztály egy része pályán játszhatott labdajátékokat, az erre nem fogékonyak pedig a szertárban berendezett minikonditeremben hajlíthatta súlyokat. Ez utóbbi csoportba tartoztam én is. Önbizalmat kaptam és a testtartásom is drámaian javult. A IX. osztályt követő nyáron jött a mindent eldöntő lépés - Arnold Utam a Csúcsra c. könyve. A X. évfolyamot szeptemberben már egy célzott edzéstervvel kezdtem, ami heti 6 napon napi másfél-két óra edzést jelentett. Megszállottá váltam, aminek meglett az eredménye - 9 és fél hónap alatt 6 kg tiszta izom pluszban. Elmondhatatlanul büszke voltam magamra, a fellegekben jártam, az önbizalmam soha nem látott stabilitási szintet ért el. Embernek éreztem magam, aki végre egyenes háttal mert végigmenni az utcán. Ennek mondjuk vége szakadt, amikor a XI. évben háttérbe kellett szorítanom az edzés intenzitását a tanulmányok miatt, hiszen napi 8-9 órám volt a gimáziumban, ami a normál tanórák mellett eleinte 4, majd később már csak 3 fakultációt jelentett. Azonban most, hogy egy újabb dolog a helyére billent az életemben, igazából már egyre kevesebb dolog állíthat meg abban, hogy véghez vigyem az elképzelésemet, és ne hat, hanem mindössze 2 év alatt elérhessem a célomat.
Ehhez viszont elő kell vennem a régi megszállottságomat, és újult erővel ismét bele kell vetnem magam a hardcore edzésbe - ami megintcsak heti 6 napot fog jelenteni. Hogy ez kivitelezhető legyen, kellett egy új munkarend és egy másik konditerem, ami hazafelé útba esik. Már nem emlékszem, hogy 16 évesen napi hány órát aludtam, de úgy rémlik, az volt az utolsó, amikor megengedhettem magamnak a napi 7 óra alvás luxusát. Sajnos több, mint 10 évnek el kellett telnie ahhoz, hogy ezt a luxust ismét a magaménak érezhessem, és bele merjek vágni ismét egy hatnapos edzéstervbe.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha 6 nap alatt minden testtájamat átmozgatom, hogyhogy a januárban tervezett 6 év csak kettőre csökken vissza. A válasz egyszerű: az eddigi edzésterveim egy stabil heti tízszázalékos terhelésnövelést vettek alapul, azonban ha ilyen szinten növelem az igénybevételt, óvatosabbnak kell lennem. Vannak tanulmányok a heti 10%-os terhelésnövelés hatékonyságáról, de sajnos arról is, hogy a heti 10% tud sok lenni, és a csontok nem mindig tudják tartani az iramot. Ellenben a heti 5% pluszt a tudósok egyöntetűen biztonságosnak érzik. Ez azt jelenti, hogy 8 kg-ról indulva egy év alatt 65 kg-ig tudok eljutni - a második év pedig könyörtelenül meg fogja mutatni, hol van az emberi teljesítőképesség határa.
